Egy angol ház újjászületése - 1. rész
2018. március 13. írta: Pajer

Egy angol ház újjászületése - 1. rész

Akkor ígéretemhez híven nekifutok új sorozatunknak, ami egy 1894 ben épült angol ház felújításán keresztül próbálom bemutatni egy másik ország építési szokásait, különbségeit és megfejteni, hogy miért kel szőnyegpadló a fürdőszobába, miért folyik külön csapból a meleg és hideg víz és miért kellenek minimális bányászati ismeretek egy ház karbantartójának. Ha valakit maga a ház vásárlás története is érdekel, azt itt találja meg.

Mielőtt belemelegednénk házfelújítás történetébe, az első részben megragadnám az alkalmat, hogy általánosságban képet adjak az alapvető különbségekre a magyar és az angol építkezési szokások között.

Pár éve Diger már kifejtette egy posztban a különbségeket, de  bevallom ha akkor figyelmesebben olvasom, akkor pár meglepetést elkerülhettem volna. Pár helyen szeretném is felhasználni az akkor olvasott információkat.

Ha Angliáról beszélgetünk szerintem mindenkinek elsőre a piros téglás, 1-2 emeletes, kiugró homlokzati ablakkal , szépen sorba sorakozó utcakép ugrik be. A most lakáscélra használt házak túlnyomó része tényleg ezek a „victorian terraced house” névre hallgató ingatlanok , amik nagyrészt a XIX. század végén épültek.

A különbsége már az alapoknál kezdődnek, az angolok gyakorlatilag nem csinálnak lábazatot, vagy legfeljebb harminc centit, de az se látszik.

A magyar háznak csinálnak egy magas lábazatot, azt teljesen betöltik földdel és a vízszigetelés fölé tesznek tíz centi betont a ház teljes alapterületére és ez a fogadószint. Ez fogadja a falazatot.

Az angol háznál ezzel szemben az alapra mindjárt elkezdik felhúzni a dupla falat. Egy külső és egy belső kisméretű téglafalat. Ma már belülre szürke nagyméretű blokktéglát tesznek. A kettő között tíz centi légrés van és a két fal vas távtartókkal helyenként össze van kötve. A belső fal három sor tégla után abbamarad, és itt jön a legérthetetlenebb rész, mert egy komplett emeleti födémet tesznek a földszintre harminc centivel a föld fölé. Úgynevezett padlófödémet.

Ezt a szokásukat a mai napig megtartották csak a fát betongerendára és  kefnikre cserélték.

 

 

 

A külső falra helyenként szellőzőrácsokat tesznek, amivel kiszellőztetik ezt a harminc centis légrést. A külső fal az alapról van indítva és a legfelső födémig tart, ezért nem látszik lábazat.

A belső falat megszakítják a födémek, de ezek után mennek felfelé az utolsó födémig. A két fal között a tíz centi légrés biztosítja a hőszigetelést.

Itt minden gerincvezeték a padlóban fut, tehát figyelni kell a csavarozással és a szennyvízelvezetéssel sem bajlódtak mert a falon kívül futnak a csövek, amik jórészt öntöttvasból készülnek. Nem szép látvány, de csőtörésnél nem kell szétszedni a fél házat.

 

 

 

Mint minden háznak a világon, azért itt is a fő ellenség a víz és az van bőven. Én is csak a házvásárlás után tudtam meg, hogy ezt azért könnyen lehet ellenőrizni a házba különböző helyeken elhelyezett szerviz ajtóknál, ezt azért érdemes, ha nem akarunk így járni.

A következő részben végre fény derül a nagy titokra, hogy miért is van külön csapon a meleg és a hideg víz és lehet, hogy eljutunk a „miért kell padlószőnyeg a fürdőbe” kérdés megoldásáig is.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egyangolhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr4614645309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása