Az előző részben lefektettük az alapokat, hogy a történet folyamán érthetőek legyenek azok a problémák, amikkel szembesülnünk kellett. Néhányan biztos szeretnétek visszanézni az előzményeket, ezért létrehoztam a témának egy Facebook-oldalt  „ Egy Angol ház” néven.

Maga a házkeresés kalandja is megérne egy külön posztot, jelentősek az eltérések az angol és a hazai vásárlási és eladási szokások között (erre itt kitértem egy kicsit bővebben). Számunkra a leglényegesebb eldöntendő kérdés az volt, hogy vegyünk egy jó állapotú, nagyobb házat szar helyen vagy, vegyünk egy szart, de azt jó helyen.  Mi az utóbbi mellett döntöttünk, és ezzel eldőlt a következő hónapok hétvégi programja is.

Már a ház első megnézésénél látszott, hogy a fűtésrendszerrel akadnak problémák, ezt a vásárláskor kötelező műszaki felmérés is jelezte. A probléma súlyára akkor eszméltem rá,  amikor a kollégám megmutatta a hasonló elosztású házát, és büszkén nyitotta ki az emeleti hátsó szoba „cupboard”-ját, ami ezt a csoda szerkezetet rejtette, ami nem más mint a bojler.

Ennek a bojlernak a működési elve, hogy a fűtés meleg csövét (kvázi hőcserélőjét) egy spirálon átvezetik a tartály vizén, ami azt felmelegíti, kiegészítve még egy hagyományos elektromos fűtőszállal is. Ez a maga idejében egy jópofa és előremutató megoldásnak tűnt, de azóta eltelt ötven év és ez az angol házak többségében megrekedt.

A mindenkit izgató kérdésre, hogy az angoloknál miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz, szintén ez adja a magyarázatot. A hideg víz adott: bejön egy csövön és kész. Viszont a meleg vízhez szükséges víz először felmegy az emeletre  ( mivel a hálózatban nincs elegendő víznyomás  vízmennyiség a fürdéshez) vagy a padlásra egy nem hermetikusan zárt tartályba, ahonnan átfolyik a vízmelegítőn és azután jut el a csapba. Itt van a megfejtés, de hogy ezt megértsük vissza kell szaladnunk egy kicsit a történelemben.

Az 1854-es nagy londoni kolerajárvány idején szembesültek azzal a ténnyel, hogy a  SZAR+VÍZ = HALÁL, azaz a fertőzések megelőzése és a járvány kordában tartásának legfontosabb eszköze a vízhálózat gondos ellenőrzése és tisztán tartása.

A másik tényező, hogy a hálózati meleg víz tömeges elterjedése előtt (1910-es évek) már nagyrészt rendelkeztek hálózati hideg vízzel az angol házak (hazánkban ez a szám az első világháború után sem érte el a 10%-ot). Ebből adódik, hogy külön kellett kiépíteniük a hideg-meleg vizes rendszert. Az 50-es  években hazánkban már együtt építették, a  már modernnek és biztonságosnak mondható keverő csapos hideg-meleg vizes rendszert, míg Angliában még küzdöttek az elavult rendszer életben tartásával.

De miért is fertőzésveszélyes? Ha megnézitek a lenti képeket, szerintem nektek is elmegy a kedvetek, hogy ebből igyatok, mert ebbe a nyitott rendszerbe csak az az egér nem piszkít bele amelyik nem akar.

A témával kapcsolatos végső konklúzió, hogy Angliában nem hideg-meleg vizes csapról beszélhetünk, hanem ivóvizes és meleg vizes csapról.

Mi ismét válaszút előtt álltunk, kokányoljuk  a régi rendszert, vagy ha már szét van kapva a ház akkor nagylevegő, és cseréljük le az egészet. Szintén az utóbbi mellett döntöttünk, mivel a fürdőszoba úgyis másik helyre került. Valami oknál fogva az angolok szeretnek a konyhába szarni, azaz tipikus a konyhából nyíló födőszoba. Itt nem tudok megint másra gondolni, mint arra a kényszerre, hogy a keskeny (4-5 m széles) házszerkezetből adódóan, az eredeti ház végében lévő „kinti” vécé átépítése nem adott más lehetőséget.

Nagy nehezen besakkoztuk a ház  középső részére, ezzel igaz egy csöppnyi fürdőt kaptunk, de így a vécé fala helyett a kertre fog nyílni a konyha.

A fürdőszoba méretéből adódóan, első körben nem akarták engedni, hogy az új kombikazán bekerüljön oda, de könyörgök akkor hova? Tán a nappaliba? Végül, nagy nehezen megkaptuk az engedélyt, két feltétellel: minimum 80 cm-re legyen a tusozó kabintól és kerüljön szekrénybe.

A történet egyik legszebb pillanata az volt, amikor az új kazán megérkezett és a régi vízmelegítő kikerült a szobából, bár a kollégám kifejtette, hogy ő pedig mennyire szereti, mert a bojleres szekrényében tartott ruhái jó melegek amikor felveszi. 

A folytatásban kiderül, miért a körfűrész a vízvezeték-szerelő legkedvesebb szerszáma és mit mondana Angliában Pató Pál úr.